|
Az alábbi könyvek azok számára lehetnek újdonságok, akik 2001 előtt végezték el a Szegedi Posztgraduális Mentálhigiénés Képzést.
Témájukat ismeritek, hisz előadásokat hallottatok belőle. Akkoriban jórészt csak saját, kézzel írt jegyzeteket készítettetek róluk, most könyv formájában tehetitek a mindennapi szakirodalmat őrző polcotokra ezeket, a segítő foglalkozások területén nélkülözhetetlen ismereteket.
Frenkl Sylvia-Rajnik Mária: Életesemények a fejlődéslélektan tükrében
Párbeszéd (Dialógus Alapítvány) Budapest 2002
Megvásárolható: Animula Kiadó Budapest 1281 Pf. 12. www.animula.hu
„Ez a jegyzet a segítő hivatásban dolgozó, úgynevezett „segítő foglalkozású” szakemberek számára íródott. Az élet kiemelten fontos momentumait („életeseményeket”) magyarázza a lélektani látásmód segítségével.
Életünk két legfontosabb eseménye a születés és a halál. E kettő között ível életünk, számtalan történésével, lélektani és élettani fordulópontjaival, örömeivel, bánataival.
Ezt követjük nyomon a fogamzást megelőző fantáziáktól egészen a szeretett személy elvesztésének gyászáig. Vezérfonalunk az anya-gyermek kapcsolat, amely az én-fejlődést alapjaiban befolyásolja. Végigkísérjük a velünk született ösztönkésztetések szocializációját, a kultúrálódást.
A gyermeki ösztönvilág szocializációja, azaz a társadalmi normáknak megfelelő életmód kialakítása az elfojtás lelki folyamatával jár együtt. „Elfelejtjük” a kisgyermekkor kínos, felnőttként én-idegennek érzett élményeit, vágyait. Ezek az emlékek nemcsak elsüllyednek a tudattalanban, de át is alakulnak, azaz másként él bennünk egy-egy esemény, kapcsolat, trauma, mint ahogy annakidején megtörtént. A vágyak, az agresszió, a szorongás, a szeretet utáni sóvárgás, a rivalizáció, a magamutogatás, az érvényesülés, a többi érzés és folyamat a lélekben átalakul, s úgy jelenik meg a felnőtt embereknél. Könnyen tévútra kerülünk, ha a gyermek vagy felnőtt manifeszt viselkedését elemezzük. Ha közel tudjuk engedni magunkhoz a tanultakat, ha elgondolkozunk rajtuk, javunkra fog szolgálni mind saját gyermekeink, mind klienseink vonatkozásában. Ahhoz, hogy a hozzánk segítségért forduló embert valóban megérthessük, ismernünk kell a fejlődés lélektani törvényszerűségeket.”
Részlet Frenkl Sylvia előszavából
Pável Magda-Ónody Sarolta-Vikár György: Életesemények lelki zavarai
Párbeszéd (Dialógus Alapítvány) Budapest 2002
Megvásárolható: Animula Kiadó Budapest 1281 Pf. 12. www.animula.hu
„...a fejlődő, fejlődésében kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedő személy, az én kerül a figyelem központjába, s mivel Én nincsen a számára fontos Másik nélkül, óhatatlanul e meghitt kapcsolat vált érdeklődésünk fő tárgyává. Azért is, mert a kapcsolat révén nyílik igazán lehetőség a segítségnyújtásra. Az értő és megtartó jelenlét, a másik ember bennem tükröződő, mindig formálódó, változó arca s a folyamatos párbeszéd e segítő kapcsolat ő ereje, értéke, mely révén sajátos- de nagyon hatékony- bánásmód sajátítható el.
A megértés kulcsa a kapcsolatok története, melyek az egyén számára egyedi, szubjektív jelentőséget nyernek az egyén számára. A lelki betegnek ez a belső története megtorpan, töredezetté válik, elveszti jelentéseit és összefüggéseit, eltorzul, vagy nincs is, ám a segítő kapcsolatban, a beszélgetések során ez a történet megint „összeáll”, újrarendeződik. A mentálhigiénés szakember e tudás birtokában megtalálja és elhatárolja a maga kompetenciáját e zavarban szenvedők megsegítésében is, és munkája során egyenrangú szakemberként tud együttműködni más szakemberrel. Így nem akad el az egyes részképességek átmeneti és tartós zavaránál, esetleg hiányánál, hanem képes lesz az egyén egészleges működését, az embert a maga teljességében látni, az egész emberrel, a személlyel kapcsolatba lépni, mellé állni.”
Részlet Pável Magda előszavából
Nagy valószínűséggel, ha a krízis kifejezést hallod, a „verem mélye” és Bakó Tihamér neve jut eszedbe. 2004-ben megjelent új könyvében is ír a krízisről, de más, a képzésen is érintett témákról is. Olvasd el!
Dr. Bakó Tihamér: Utak és ösvények. Életutunk váltófázisai és válságai
Psycho Art Budapest 2004
Megvásárolható: Animula Kiadó Budapest 1281 Pf. 12. www.animula.hu
„...Ma már jobban ismerem válságaimat, megbarátkoztam velük, a részemmé váltak. Mára valami megváltozott. Valami alapvető viszonyulás. Ennek fő színtere az önérzetem lett. Az önérzetem, mely sokszor feláldozott. Ha sértve éreztem magam, könnyebb volt elmenni. Elmentem, de szenvedtem. Ugyanakkor a szenvedést nem volt szabad feladnom. El voltam foglalva a sérelmeimmel. A sérülések okozta sebek az én testi-lelki emlékeim. Nem kivetni akarom őket tudatomból, hanem részemmé tenni.
...Életünk krízisei egy olyan lélektani teret teremtenek körénk, amelyben felerősödnek a válságot kísérő érzelmi hatások, gondolatink beszűkülnek. A krízis kaotikus állapotot hoz létre, amely fogva tart bennünket. Úgy tűnik, a dolgok megfordíthatatlanok. Legyőzöttnek érezzük magunkat.
Ahhoz, hogy képesek legyünk megfordítani a kedvezőtlen folyamatot, meg kell élnünk a teljes lemondást, át kell adnunk magunkat a teljes szétesettségnek, a káosz állapotának. Le kell engednünk magunkat a verem mélyére. Itt, ebben a mélységben fontos, meghatározó élményeket élünk át. Gyakran ez a „megadás” teremti meg a találkozást archaikus világunkkal, kreativitásunkkal, mely egy-egy válságos helyzet új arcát mutatja meg. Képessé válunk megfordítani a vesztett helyzetet, korrigálni, integrálni tudjuk az élményt. Alkotóvá, spontánná, kreatívvá tudunk lenni.
Bízom abban, hogy ez a könyv társa lehet az olvasónak az önmegismerés, önmegvalósítás olykor válságokkal terhelt utazása során, és bekerülve az úti csomagba, hatékony segítője lehet ennek a folyamatnak.”
Részletek Bakó Tihamérnak a könyvhöz írott bevezetőjéből és útravalójából
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
