AZ ELFOGADÓ KOMMUNIKÁCIÓ

                                                         (Jack N. Wismer nyomán)

Gyakori eset, hogy nem értjük meg mások üzeneteit, vagy mások félreértenek bennünket, hisz a jelentések nem a szavakban, hanem az emberekben lakoznak.

Az emberek közleményének rendszerint két eleme van: tartalom és érzések.

A kölcsönös elfogadás közlése döntő fontosságú a munkahelyi és a személyes kapcsolatok kialakítása és fenntartása szempontjából.

Az elfogadó kommunikáció eszköze a befogadói helyzetben gyakorolt aktív hallgatás. (Gordon)

A hétköznapi kommunikáció sajátosságai

Látszatra lehetünk aktív hallgatók, mégis az el nem fogadást, a meg nem értést közvetítjük beszélgető partnerünknek az alábbi reflektálási módokkal:

1.    Utasítás, irányítás: „Neked … kell…”

2.    Figyelmeztetés, fenyegetés: „Jobban tennéd, ha nem …”

3.    Prédikálás, moralizálás: „Neked kellene több eszednek lenni, hogy …”

4.    Kioktatás, informálás: „Az az igazság, hogy …”

5.    Értékelés, hibáztatás: „Tévedsz, mert …”

6.    Dicséret, egyetértés: „Nagyon igazad van, mert …”

7.    Tanácsadás, megoldáskínálás: „Miért nem teszed azt, hogy …”

8.    Megszégyenítés, becsmérlés: „Olyan gyerekes, amit mondasz!”

9.    Értelmezés, elemzés: „Neked most arra van szükséged, hogy …”

10.                      Rokonszenvezés, támogatás: „Rendben lesz minden!”

11.                      Kikérdezés, szondázás: „És mondd csak, miért tetted azt, hogy …”

12.                      Visszahúzódás, elkerülés: „Hát, sokan vagyunk ezzel így.”

A válaszadás fenti módjai azt közölhetik a beszélő személlyel, hogy ahogy ő érez, az nem fogadható el.

Ennek hatására:

·       Védekezővé válik az új gondolatokkal szemben.

·       Ellenáll viselkedésének megváltoztatásával szemben.

·       Hajlamossá válik bizonyos érzések igazolására.

·       Legtöbbször magába zárja igazi érzéseit, gondolatait.

Az aktív hallgatás

Az aktív hallgatás olyan kommunikációs jártasság, amely segít az embereknek problémáik megoldásában, amely elfogadást közvetít és fokozza az emberek közti bizalmat, növeli a kommunikáció hatékonyságát.

Az aktív hallgatás során a befogadó átveszi a közlő kommunikációra való szükségletét, így „aktívan” felelősséget vállal a közölt tartalom és a közölt érzések megértéséért.

Ilyenkor saját szavaival megfogalmazott kijelentéseivel válaszol a közlőnek jelezve neki azt, hogy őszerinte mit jelent a közlő üzenete. Például:

Közlő: Teljesen irreális a beszámoló leadásának határideje.

Befogadó: Úgy érzed, hogy rád kényszerítik a jelentés elkészítését.

(Nem megértő befogadó: Meg tudod te azt csinálni! Nem először vagy ilyen helyzetben. – Biztatás)

Az aktív hallgatás nem helyénvaló, ha a problémát egy harmadik személy viselkedése okozza.

Közlő: Nem tudom mi a baja a főnöknek, úgy nézett rám, mint a vörös posztóra.

Befogadó: Jobban tennéd, ha ma elkerülnéd.

Befogadó:

Mindig tegyük fel a kérdést ilyenkor: Kié a probléma?

A közlő akkor fejezi ki kommunikációra való szükségletét hatékonyan, ha a közölt üzenetnek három összetevője van:

1.    az érzések birtoklása: tisztázni, hogy a közlő érzéseiről van-e szó

2.    az érzések közlése: az ilyen üzenetek rendszerint „Én”-nel kezdődnek és akkor értékesek, ha a közlő maga is felelősen elfogadja saját érzéseit

3.    a viselkedés leírása: az van a középpontban, amit a közlő lát, hall, érez egy másik embernek –az ő érzéseit és viselkedését befolyásoló- magatartásával kapcsolatosan. Mindig konkrét szituáció áll a középpontban, amely konkrét időre és helyre vonatkozik.

Az érzésekről szóló üzenetek képlete:

Probléma birtokosát   +       érzést                   +       viselkedés =       érzésről

       jelző szó                    kifejező szó                  leírása       szóló üzenet

Példa:

„Nyugtalan (érzést kifejező szó) vagyok (a probléma birtoklását kifejező szó), hogy időben kész leszek-e ezzel a jelentéssel (viselkedés leírása).”

A befogadó akkor reagál a közlő kommunikációs szükségletére hatástalanul, ha:

·       az azonnali megoldásokat közlünk,

·       a tanácsot adunk,

·       a saját álláspontunkat közöljük,

·       a saját érzéseinket megosztjuk a közlővel.

Ezeknek kommunikációt gátló eredménye lesz:

·       a közlőből még akkor is ellenállást vált ki, amikor egyetért a megoldással

·       azt fejezi ki a befogadó, hogy az ő szükségletei fontosabbak, mint a közlőé

·       a befogadó nem bízik abban, hogy a közlő képes saját problémáját megoldani

·       csökkenti a közlő felelősségét a probléma világos megfogalmazásáért és a gyakorlatban is alkalmazható megoldások feltárásáért.