SZEPLŐTLELEN FOGANTATÁS SZOBORCSOPORT

A templom előtt a 17-18. század fordulójáról származó, kivételes szépségű, egyes részleteiben több mint 300 éves szoborcsoport látható, amely Magyarország egyik legrégebbi kültéri festett barokk szobra (budai mészkő).

A szoborcsoport –Bálint Sándor szerint- a Szeplőtelen fogantatás, azaz a Napba öltözött asszony ábrázolása. Máriát két oldalt szülei veszik körül: Szent Anna és Szent Joakim.

A szeplőtelen fogantatás ünnepe december 8. Ekkor Szűz Máriának ama kiváltságát ünneplik a hívők, mely szerint Mária már édesanyja méhében való fogantatásakor mentes volt az Ádámhoz és Évához kapcsolódó eredendő bűntől. Magyarországon III. Béla király /1172-96/ honosította meg ezt az ünnepet, majd 13-14. században a ferencesek hatására egész Európában ünnepelték ezt a napot. 

A szoborcsoport egykoron nagy tiszteletnek örvendett az alsóvárosi hívők körében. A mindennapi templomba járás során liturgikus rend szerint végeztek imádkozást a szobor előtt. A templomba menet rendszeresen megkerülték a szobrot és imádkoztak előtte. Ünnepnapokon és ezek előestéjén a hívek itt végezték el a lorettói litániát.

A szoborcsoport az 1600-as évek vége óta áll itt a templom előtt.

Felállításának pontos dátumát nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy 1708-ban, a város török alóli felszabadulása után néhány évvel már biztosan állt a Mária szobor és a szülőket ábrázoló két mellékalak.  Az 1879-es nagy árvíz idején a másfél méteres víz alatt megsüllyedhetett a szoborcsoport ezért kapott egy talapzatot.

Két nevezetes történet kapcsolódik a Mária-szoborhoz:

Az egyik kegyes történet szerint 1708-ban egy, a török kiűzésében harcoló, kálvinista császári katona mivel éhes volt, no meg hitt is meg nem is Mária csodatévő erejében „Asszony, adj kenyeret!”- felszólítás kíséretében a szoborra lőtt és eltalálta Szűz Mária jobb alsó karját, mely levált, de a golyó visszapattant a katonára és megölte őt. Ezt követően szűz Mária letört jobb kezét nem rögzítették vissza, hanem ráakasztották a karcsonkra, hogy emlékeztessék a hívőket erre az istenkáromló, büntetést érdemlő cselekedetre. Dugonics András le is írja, hogy e miatt nevezték a szobrot egy ideig a Csonka Szűz szobrának.

A másik történet arról szól, hogy 1948-ban már igencsak megviselt állapotú volt a szoborcsoport. A ferencesek lebontották, hogy megvédjék a baloldali fiatalok hecckampányától és szoborrongálásától, bevitték a kolostor udvarára. Két év múlva feloszlatták a szerzetesrendeket, s a barátoknak el kellett hagyniuk a kolostort. De mielőtt ez bekövetkezett az akkori barátok elrejtették a szobrokat. Amikor 1988-ban megkezdődött a kolostor műemléki feltárása, a falkutatás és a teljes udvar módszeres feltárása, nem titkolt cél volt a szobrok megtalálása is. 1989-ben visszajöttek a kolostorba a ferencesek, de nem volt élő tanú, aki megmondhatta volna, hová lett a szoborcsoport.  A délvidéki háború idején, 1991-ben, a rendházba költözött az újvidéki Agapé nyomda. A valamikori istálló padlózatát mélyítették a nyomdagépek számára, s ekkor lelték meg az elásott szobrokat, másfél méteres földréteg alatt. Több éves munkával Budapesten restaurálták és 2006. augusztus 4-én, az alsóvárosi Havi Boldogasszony búcsú előtt egy nappal, ismét felállították a templom lőtt.