A SEGÍTŐ NON-DIREKTÍV ATTITŰDJE

„…Ha egy kapcsolatot pusztán egy lehetőségnek tekintek arra, hogy bizonyos szavakat vagy véleményeket megerősítsek egy másik személyben, akkor ezt a másik személyt egy dolognak tekintem, tárgyként kezelem – egy, a lényegét tekintve mechanikus, könnyen manipulálható tárgyként – és ő úgy fog viselkedni, hogy megfeleljen ennek az elvárásnak. Ha azonban a kapcsolatunkat lehetőségnek tekintem arra, hogy megerősítse mindazt, aki ő (egy személy, aki magában hordoz minden lehetőséget) – nos, ebben az esetben ő ezt a hipotézist fogja viselkedésével bizonyítani. Ebben az esetben – Buber szavait használva – hitelesítem őt arra, hogy kreatív, belső fejlődésre alkalmas, életrevaló személy. Én ezt a hipotézist kedvelem…”                                                 

„…Úgy tűnik, hogy a segítő és a kliens interakciójának minősége nagy biztonsággal megállapítható a segítőnek egy igen kis terjedelmű viselkedésmintájából is.”

„…a segítő kapcsolatban az optimumot csak egy pszichológiai szempontból érett személy érheti el. Vagy ugyanezt más szavakkal megfogalmazva: amilyen mértékben vagyok képes fejlődést elősegítő kapcsolatok létrehozására, olyan mértékben tekinthetem magamat fejlett személyiségnek. Ez a gondolat bizonyos fokig zavaró lehet, de felfoghatjuk egyfajta biztatásnak, vagy akár kihívásnak is. Ha segítő kapcsolatokat akarok kialakítani, akkor egy életre szóló izgalmas teendőm van: a saját képességeim, személyiségem fejlesztése.”

„…A segítő attitűdje – amikor a legjobb – mentes a hétköznapokban szeretetnek nevezett élmény „valamit-valamiért” aspektusától. Ez egyszerűen egy emberi lénynek egy embertársa irányába áradó emberi érzelme. Ez egy olyan érzés, amely – legalább is  számomra úgy tűnik – még a szexuális vonzódásnál vagy a szülői szeretetnél is alapvetőbb. Gondoskodó szeretet egy olyan személy iránt, akinek a személyiségfejlődésébe nem akarunk beavatkozni, és akit semmilyen módon és semmilyen mértékben nem akarunk felhasználni bármilyen önző célra. Akivel kapcsolatban az érzelmi kielégülés abból fakad, hogy felszabadítjuk, és hagyjuk növekedni a saját tempója és módja szerint.”

(Részletek Carl R. Rogers:Valakivé válni c. könyvéből)